Böjte Csaba életéről:
Böjte Csaba civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitában. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceaușescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csabának ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.
A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.
Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.
Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is. Az alapvető életfeltételeken kívül (szállás, ruha, étel stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, amibe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik. Nem kevesen egyetemre is bejutnak közülük.
Életéről, munkásságáról bővebben a 21 kötetes szerző, Simon V. László írt regényes formában Úton Böjte Csabával címmel.
A Nem Adom Fel zenekar:
A Nemadomfel Együttes egy olyan integrált zenekar, amelyben a szólisták kivétel nélkül sérült (mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott és látássérült) előadók.
A Csapat rutinos zenészekkel, valamint professzionális hang- és fénytechnikával dolgozik, mely lehetővé teszi, hogy bármilyen színpadon, sztárelőadók mellett is bátran megállja a helyét. Repertoárjukban saját szerzemények, s ismert klasszikus slágerek is megtalálhatók. Színvonalas zenéjükkel, elgondolkodtató dalszövegeikkel, őszinte lelkesedésükkel és az elmaradhatatlan „nemadomfel” életérzéssel mindenhol emlékezetes élményt nyújtanak a Nagyérdeműnek.
Az értelmileg akadályozott embereknek van mondanivalója a világ számára, hiszen speciális helyzetükből adódóan, sajátosan látják a világ dolgait, de gyakran pont ez a rendhagyó látásmód ébresztheti rá az átlagembert arra, hogy melyek is az igazán értékes dolgok a Világban. A nehézségek idején a 'Nem adom fel!' lelkületre, a bátorításra minden embernek szüksége van, és nincs aki hitelesebben képviselhetné mindezt, mint a fogyatékos emberek. A színpadon teljes mértékben érvényesül a zeneileg valóban tehetséges tagok egyénisége.